Új fajlagos fogási tilalmak

2010. január elsejétől három olyan halfaj is fogási tilalmi idővel lesz védve, mely eddig nem volt, az "egyéb halak" közé sorolt jászkeszeg, paduc és szilvaorrú keszeg! Fogásuk május 2. és június 15. között tilos lesz! A rendelet oka: a felsorolt halfajok állománya erőteljesen csökkenő tendenciát mutat.
Jászkeszeg (Leuciscus idus)

Jászkeszeg leírása: Teste oldalról lapított, mérsékelten magas, a hát- és hasvonala íveltebb, mint a nem többi tagjáé. A hátvonal íve a kifejlett példányokon, a nyakszirt tájékán megtörik. Feje közepes nagyságú, szája kicsi, csúcsba nyíló, de a szájhasíték kissé felfelé irányul. A szájzug nem éri el a szem elülső szegélyéhez húzott merőleges vonalat. Pikkelyei apróbbak, mint a két domolykóé. Faroknyele rövid és magas. A farokalatti úszó szegélye homorú, a farokúszó elég nagy és mélyen kivágott, alsó lebenye valamivel hosszabb a felsőnél. A háta kékeszöld, esetleg szürkészöld, aranyos tündökléssel, oldala kékesen ezüstös vagy sárgás rózsaszínű. Hasa sárgásfehér. Páros úszói, valamint a farokalatti úszó vöröses árnyalatú, a többi kékes, ónos szürke, enyhe vöröses árnyalattal. Az aranyos-pirosas xantorisztikus változata hosszas mesterséges szelekció eredménye. Az arany-orfának nevezett változat testének alapszíne narancssárga vagy vörös, amelyet szabálytalanul elszórt fekete foltok díszítenek. A jász előnyben részesíti a tiszta vizű lassú áramlású síkvidéki folyókat, patakokban és tavakban ritkán alakul ki nagyobb állománya. Előfordul a Balti-tenger brackvizében is. Kedvező életkörülményeket biztosítanak számára az olyan tározók is, amelyeknek bőséges a vízutánpótlása, mint pl. a Kiskörei-tározó (Harka, 1985; Györe, 1995). Ivarérettségét a tejes 3-4, az ikrás 4-5 éves korban éri el. Nagyobb csapatokba verődve áprilisban-májusban keresik fel a folyók lassú áramlású, homokos aljzatú szakaszait, ahol 14-16 oC vízhőmérséklet mellett rakják le az 1,6-2,3 mm átmérőjű ikrákat. A 60-150 ezer darab ikrát egy adagban bocsájtják ki. Az embrionális fejlődés 8-10 napja után kikelő lárvák 3-6 mm (Popescu, 1950), más adatok szerint 8-10 mm hosszúak (Maitland és Campbell, 1992). A pigmentálódás a kelést követő 3-4. napon kezdődik meg. A fiatal egyedek növényi planktonnal, majd zooplanktonnal táplálkoznak, növekedésük során fokozatosan alakul ki a fajra jellemző mindenevés. A kifejlett egyedek táplálékában megtalálhatók a makrofiták, puhatestűek, férgek, rákok, rovarlárvák, halivadékok, sőt még a detritusz is. Néhány európai országban, pl. Lengyelországban és Oroszországban mesterségesen is tenyésztik pontyos tógazdaságok járulékos halaként, mivel a pontynak nem táplálékkonkurense.

Jászkeszeg leírása a Tankönyvtár szerint: Mérsékelten magas hátú, oldalról lapított hal, hát- és hasvonala hasonló mértékben ívelt. Hátúszója, melyben 8-9 osztott sugár van, kicsivel hátrébb kezdődik, mint a hasúszók. Farkalatti úszójának a szegélye homorú, magát az úszót 9-10 elágazó sugár támasztja. Feje és szeme közepes nagyságú, szája viszonylag kicsi, csúcsba nyíló. Szájszöglete nem éri el a szem elejének vonalát. Pikkelyei aprók, de elég erősen ülnek, számuk az oldalvonal mentén 55-60. Az idősebb példányok alsó úszói sötétvörösek. A nagyobbak 30-40 cm hosszúak, de kivételesen a fél métert is elérheti. A hazai horgászrekord 3,86 kg (1995).


Paduc (Chondrostoma nasus)

Paduc leírása: Teste megnyúlt, oldalról enyhén lapított, áramvonalas. A hát és a has enyhén és csaknem egyformán ívelt. Feje nem nagy, orra lekerekített, előrenyúló. A fejtető elég meredeken emelkedik, és egyenesen olvad bele a hát emelkedésébe. A szem elég nagy. A homlok domború és széles. A szájnyílás teljesen alsó állású, haránt irányú hasíték. Az ajkak vésőszerűek, s felszínüket erős szaruréteg borítja. A közepes hosszúságú, magas hátúszó kezdete egybeesik a hasúszó kezdetével. A mellúszó hosszú, a farokalatti úszó aránylag hátul helyezkedik el, a hátúszó vége mögött kezdődik, szegélye homorú. Farokúszója mélyen kivágott. Cycloid pikkelyei közepes nagyságúak, sűrű, egyenletes sorokban helyezkednek el. Az oldalvonal teljes, majdnem egyenes, csak egészen enyhe ívben hajlik a has felé. A háta feketészöld, oldalai ezüstösen szürkék, a hasa fehér, ezüstös csillogású. A hát- és a farokúszó szürkés, feketén szegélyezett, a többi úszó vöröses. Az írisz aranysárga színű. Ívási időben az ivarérett egyedek színezete élénkebb, a test alapszíne kékes csillogású, a mellúszók narancsvörösek. A hímek testén harántcsíkozás, a fejen és a test nagy részén a pikkelyeken gombostűfejnyi, daraszerű nászkiütés jelenik meg. A folyók pénzes pér szinttája alatt, a köves-kavicsos mederszakaszokon nagy egyedszámú populációi élnek. A Tisza magyarországi felső szakaszán Tiszabecs-Vásárosnamény között a küszt nem számítva a halfauna 60-70 %-a paduc (Györe et al., 1995). Ivarérettségét 2-4 éves korban éri el. Az ivarérett példányok áprilisban, az ívást megelőzően, amikor a víz hőmérséklete eléri a 8-12 oC-ot, nagy csapatokban a folyókba ömlő kisebb patakok torkolatához gyülekeznek. Az ikrások által lerakott ikrák száma 12-40 ezer között változik. Az ovulált ikrák átmérője 1,5-2 mm, színük sárga, kissé áttetsző. Az embrionális fejlődés a 14-18 oC-os vízben 4-6 napig tart. A kikelt lárvák 4-4,5 mm hosszúak, 4-5 napig még a szikzacskó anyagából táplálkoznak. Az exogén táplálkozásra való áttérés után algákat és apró zooplankton szervezeteket fogyasztanak. A 3-4 hetes egyedek vésőszerű ajkaik kialakulásával már képesek a köveket borító zöldmoszatok lefejtésére. Sajátos táplálkozási módjával összefüggésben élőhelyén nem táplálékkonkurense egyetlen más halfajnak sem. A galóca legfontosabb táplálékhala, így azokon a folyószakaszokon, ahonnan a folyószabályozások és vízszennyezések következtében hiányzik ez az endemikus pisztrángféle, megfigyelhető a paduc állományának jelentős mértékű megerősödése, mint pl. A Tisza magyarországi felső szakaszán, a Maros (Gyurkó et al., 1956), a Zsil (Niculescu-Duvăz, 1954) felső folyásán, ill. a Cserna, Olt és az Aranyos-Beszterce egyes szakaszain (Bănărescu, 1959).
Paduc leírása a Tankönyvtár szerint: Megnyúlt, alacsony testű, oldalról lapított hal. Feje aránylag kicsi, de orra hosszú, a száj elé nyúlik. Alsó állású szájának hasítéka harántirányú, alulról nézve csupán enyhén ívelt, majdnem egyenes vonalú. Alsó ajka a rajta képződő szarubevonattól kemény és éles. Hát- és hasúszójának kezdete egy vonalba esik, farkalatti úszója a hátúszó alapja mögött kezdődik. Hátúszójában 8-10, anális úszójában általában 10-12 elágazó sugár van, mindkettő széle homorú. Farokúszója nagy, mélyen bemetszett. Pikkelyei elég kicsik, számuk az oldalvonalon rendszerint 55-65. Az idősebbek alsó úszói piroslóak. Nagyobb példányai 25-35 cm hosszúak, kivételesen 40 centi fölöttiek. A hazai horgászrekord 2,86 kg (1991).
Szilvaorrú keszeg ( Vimba vimba)

Szilvaorrú keszeg leírása: A test megnyúlt, oldalról lapított, mérsékelten magas. Feje közepes nagyságú, orra hosszú, homloka széles, enyhén domború. A száj alsó állású. A hátúszó rövid, szegélye egyenesen levágott, mögötte a háton a farokúszóig terjedő, jellegzetes fűrészes él tapintható. A kicsi hasúszó és a farokalatti úszó között a has éles, pikkelytelen. A farokúszó mélyen kivágott. Háta sötétszürke, kékesbarna, az oldalak ezüstös csillogásúak. A hát- és a farokúszó szürkés, a többi úszó fakósárga, tövük esetleg vörhenyes. Ívási időszakban a tejesek páros úszóinak és a farokúszójának töve narancsszínű, a test felső része sötétszürke, csaknem fekete. A hasvonalat követő élénksárga színű sáv teszi díszessé a halat. A vándorló életmódú faj legnagyobb állományai tengerben élnek, onnan csak ívás alkalmával hatolnak a folyókba. Ismeretesek olyan populációi, amelyek egész életüket az édesvízben töltik. A vándorlási ösztön ezeknél sem múlt ki teljesen, tavasszal a folyón fel-felé vonulva keresik meg ívóhelyeiket. Ivarérettségüket 4-5 éves korukban érik el. Ívóhelyül a sekély, 0,4-0,5 m mélységű, kavicsos-sóderes mederrészeket választják, ahová jóval a nász előtt már megérkeznek, és egyre növekvő számú csapatokban várják, hogy a víz hőmérséklete elérje az ívásukhoz optimális 18-19 oC-ot, ami májusban-júniusban következik be. Ragadós narancsszínű 1,6-1,7 mm átmérőjű 40-100 ezer darab ikráját kavicsra rakja le. Az embrionális fejlődés 3-4 napig tart, a kikelő lárvák a kavicsok között fekve a szikanyag teljes felszívódásáig további 6-7 napot töltenek. Életük első szakaszában algákkal és kerekesférgekkel táplálkoznak, később rátérnek az árvaszúnyoglárvák fogyasztására. Táplálkozásukat télen sem szüneteltetik. Morfológiai paramétereiben tapasztalható nagyfokú változékonyságának tudható be, hogy számos alfaját és változatát írták le. Általánosan elfogadott nézet szerint az Északi- és a Balti- tenger vízgyűjtőjén, valamint a Duna vízrendszerében honos populációk a Vimba vimba vimba alfajhoz tartoznak, a dunai állomány csak alfajon belüli formát alkot - Vimba vimba vimba natio carinata Pallas, 1811.
Szilvaorrú keszeg leírása a Tankönyvtár szerint:Nyúlánk, oldalról lapított, mérsékelten magas hátú hal. Közepes nagyságú fejéhez mérten az orra hosszú – nagyobb a szem átmérőjénél –, és előrébb nyúlik, mint a fölső állkapocs. Szája alsó állású, alulról nézve U alakú, ajkai lekerekítettek, nem éles szélűek. Hátúszójában 8, farkalatti úszójában 18-22 elágazó sugár számlálható, a mell- és a hasúszói kicsinyek. Farokúszója közepes méretű, mélyen bemetszett. Pikkelyei az átlagosnál kisebbek, számuk az oldalvonalon 55-62. A hát- és a farokúszó között a pikkelyek egy fűrészes élt alkotnak. Nagyobb példányai 20-30 cm hosszúak, de kivételesen 40 cm is lehet. A hazai horgászrekord 1,65 kg (2003).
Halfajok leírásának forrása: haki.hu és tankönyvtár.hu.
A halakat ábrázoló képeket a MOHOSZ oldalán találtam!
A 2010. évi fogási naplókban előreláthatólag a tilalom nem lesz feltüntetve, a fogási naplók nyomtatása már megkezdődött, mire kijött ez a minisztériumi rendelet! MOHOSZ-unk és a hatóságok együttműködése tökéletesnek éppen nem mondható.

Harcolj a spam ellen! Katt ide!

A portál tartalma kizárólag tájékoztató jellegű, a portálon hozzáférhető tartalom pontosságáért, megbízhatóságáért, teljességéért és az ezekből eredő közvetlen vagy közvetett károkért – az üzemeltető által felhasznált nagyszámú forrás rendszeres és folyamatos ellenőrzésének lehetetlensége miatt – az üzemeltető nem felel.