Skip to Content

Ponty/Cyprinus carpio L./Leírása/Horgászata

Legismertebb és legnépszerűbb halunk.

Hazánkban sok fajta ponty él, amelyek több szempontból rendkívüli mértékben eltérnek egymástól. Az alakbeli eltéréseket a "profilindex"-szel szoktuk kifejezni, vagyis azzal a számmal, amely megadja, hogy a test hosszúsága hányszorosa a test magasságának.
A nyurga ponty profilindexe 3,5 - 4,5 között változik.

Testének hossza tehát átlagosan négyszerese a magasságának.
A tőponty indexe 3 -3,5.

A tógazdaságokban kitenyésztett nemes pontyok profilindexe még ennél is kisebb: 2 - 2,5. De a pontyfajták pikkelyezettségben és színben is jelentősen eltérnek egymástól. A nyurga ponty és a tőponty testét nagy pikkelyek borítják. A test színe felül sötétbarnás, oldalt aranysárgába megy át, a hasa világossárga. A tógazdasági nemes pontyok is lehetnek pikkelyesek. Vannak azonban közöttük tükrös pontyok, melyek testének java része pikkely nélküli, csupán középtájt és a hátvonal alatt húzódik egy-egy pikkelysor. Az ún. bőrponty teste teljesen csupasz, csak a farok közelében találni néhány pikkelyt. A tükrös és bőrpontyok testét vastag, sötétbarna, sötétzöld bőr fedi, amely csak a has felé világosabb.

A tógazdasági tenyészpontyoknak horgászati szempontból is nagy a jelentőségük. Igaz, hogy a nyurgaponty szilajabban védekezik a horgon, mint a zömökebb fajták, csakhogy lassan nő. Jó, ha öt-hat nyaras korában eléri a 30 centiméteres hosszúságot, amikor is súlya 70-80 dkg. A tógazdasági nemes ponty jobban értékesíti a táplálékot, háromnyaras korában többnyire meghaladja a kilogrammos súlyt, s egyben a kifogható legkisebb méretet. Ezért a horgászvizek állományát csakis gyors növekedésű nemes ponttyal érdemes fejleszteni.

A ponty ívása rendszerint május elején kezdődik, amikor a víz hőfoka eléri a 17-18 °C-ot. Az ívás azonban néha július közepéig is elhúzódik. Bár testsúly kilogrammonként közel 150 ezer ikrát rak le, természetes utánpótlására legtöbb természetes vizünkön alig lehet számítani. A vízszabályozások miatt ugyanis kevés a sekély vizű, füves szélterület. Az áradás-apadás váltakozása pedig sokszor szárazon hagyja az ikrát. Emellett az ikra a legtöbb halnak kedvenc tápláléka. Az utánpótlás mai fő módszere a kétnyaras, 20-40 dkg-os ivadék ponty kihelyezése.

Vizeinkben többnyire 1-3 kg-os súlyban kerül horogra. De nem ritka a több kilogrammos, sőt 10 kg-on felüli sem. A legnagyobb példányok 20 kg körüliek.

A ponty hazánk valamennyi nagyobb vizében őshonos. A folyóvizekben nagy vándorutakat tesz meg.
A nagyobb tavaszi áradások idején igyekszik kiszökni az árterekre, ahol a kiöntésekben mindent megtalál, ami szaporodásához és táplálkozásához szükséges. A legjobb életfeltételeit az 1-2 méter mély, csendes, vízinövényzettel borított vízrészeken találja meg. Ilyen területek kisebb-nagyobb tavaink, valamint a Tisza, a Duna és a Körösök holtágai.


Lazításképpen nézzen meg egy kisfilmet a ráckevei pontyokról!

Carp Fishing Hungary - Nagypontyok a Ráckevei Kis Dunáról - Catch and Release


A ponty már ivadékkorában csapatosan jár a part menti sekély, gyorsan melegedő vízrészeken, ahol tömegesen talál apró állati planktont. Csoportos vonulását később is megtartja. A pontyok harmonikaszerűen előrenyújtható szájukkal feltúrják az iszapos feneket, és felszippantják a fenékiszapban tömegesen tenyésző, apró álcákat, férgeket. De felkeresik a part menti vízinövényzetet is, ahol rengeteg táplálékot találnak a növényzet szárán és levelein: férgeket, rovarokat, kisebb-nagyobb rákféleségeket, csigákat, vándorkagylót. Ennek kemény héját torokfogukkal törik fel. Elfogyasztják egyes növények fiatal hajtásait és termését is. Általában azonban a pontyra - még több kilogrammos korában is - a horogra alig tűzhető táplálék és a lassú legelésző életmód a jellemző.

Táplálkozását, étvágyát több tényező befolyásolja. Ezeket érdemes figyelemmel kísérni, ha meg akarjuk magunkat kímélni az előrelátható csalódástól. Mindenekelőtt a víz hőfokának a változásaira kell figyelemmel lenni. Késő ősszel, amikor a lehűlő vízben elpusztul a természetes táplálék java része, a ponty elvermel. A téli időszakban alig vesz magához táplálékot. Télen csak az erőművi hűtőtavak meleg vizében lehet pontykapásra számítani. Tavasszal, amikor a víz melegedni kezd, s megindul a természetes táplálékképződés, a ponty is elhagyja téli vermét, és a víz sekélyebb, melegebb part menti részére vonul. A víz hőfokának növekedésével egyre nő az étvágya. Április közepén már számos vizünkön számíthatunk pontykapásra. Május-szeptember hónapokban, a 20-25 °C-os vízben legjobb az étvágya. Előfordul, hogy időnként még októberben, novemberben is jól kap.

Annál meglepőbb, hogy a legjobb nyári időszakban néha napokra megszűnik a pontykapás. Ennek
több oka lehet. Egyik a ponty frontérzékenysége. Az időjárási frontok hazánkat többnyire az Atlanti-óceán felől közelítik meg. Átvonulásuk előtt egy-két nappal - sokszor több napon át - déli-délnyugatira fordul a szél, fülledtté válik a levegő, és jelentősen csökken a légnyomás. Ezekben a napokban a pontynak nincs étvágya. De étvágytalanná válik a ponty a folyóvizekben is, ha erősebb az apadás.Ezzel szemben a front átvonulásakor és utána megjavul az étvágya. Kisebb-nagyobb esőben, északnyugatira forduló szél mellett rendszerint jól kap. Ugyancsak megnő az étvágya, ha lassan árad a víz.Befolyásolja a pontykapást a napszak is. A nyári meleg időszakban legtöbb vizünkön a hajnali, kora reggeli és a napnyugta előtti órák a legjobbak. A délutáni vakmelegben nem kap. Kora tavasszal és késő ősszel viszont a kapások zöme a déli és délutáni órákra esik. Ez azonban csak általános szabály, amelytől egyes vizeken jelentős lehet az eltérés.

A ponty horgászatának két módszere van: az úszós és a fenekező horgászat. A helyi viszonyok döntik el, melyiket válasszuk. Állóvízen, néhány méter távolságból jobb az úszós felszerelés; könnyebb a horgászhelyre juttatni, amellett az úszó mozgása feltűnően jelzi a kapást. A fenekezőszerszám akkor előnyösebb, ha a csalit messzire, 20-60 méterre kell hajítani, vagy ha erősen hullámzik a víz és jelentős a víz folyása. Bármilyen módszerrel is horgászunk, a szerszám összeállítását, erősségét a terepviszonyok nagyban befolyásolják. Más felszerelést kell használni nyílt vízen és mást olyankor, amikor a ponty sűrű vízi növényzet közé menekülhet.

A nád mellett úszós módszerrel horgászva, sokszor csak a legerősebb felszereléssel tudjuk megfékezni a nádasba csörtető ponty rohanását. A balatoni nádasok mentén még ma sem ritka a 10 kg-ot is meghaladó ponty. A két-három kilogrammos pontyokra természetesen átlagos felszerelés is megfelelő. Az úszók közül válasszunk minél érzékenyebbet, amely azonban legyen összhangban a zsinór vastagságával és az ólmozással. A Balaton hullámzó vizében csak a hosszabb antennás úszók válnak be. A csendesebb vizeken érdemes minél kisebb, érzékenyebb úszókkal horgászni.

A nád mellett a legérzékenyebb osztott súlyú készséget csak szélcsendes, hullámmentes időben, főként az óvatos kapások idején célszerű használnunk. Természetesen a vastagabb zsinór miatt a nyílt vízinél nagyobb úszó és nagyobb ólomterhelés szükséges, mivel már a kis szél vagy a víz áramlása is könnyen kimozdítja helyéről ezt a szerszámot, kapás esetén pedig az úszó viszonylag lassú eltűnése miatt rendszerint csak akkor tudunk bevágni, amikor a ponty már a nádasba tört. Ezért az ugyancsak rendkívül érzékeny, de hullámot jobban álló feltolós szerelék használata ajánlható elsősorban.

Gyenge szélben a legtöbben a viszonylag még érzékeny felfektetős készséget használják a nád mellett, erősebb hullámzásban, továbbá áramló vízben azonban a legkevésbé érzékeny csúszó ólmos szerelék használatára kényszerülhetünk.

A nádszéleken vízre épített állásról vagy csónakból horgászunk. Az előbbi kényelmesebb, az utóbbi viszont lehetővé teszi, hogy megkeressük a pontycsapatokat. Persze ez csak olyan helyen lehetséges, ahol nem sorakoznak egymás után a "foglalt" horgászhelyek. Szélcsendes időben, némi gyakorlattal a nádszálak hajladozásából könnyű felismerni, merre jár a ponty. Ha ráakadunk két-három csapatra, szórjuk meg a helyeket egy-két marék kukoricával, majd sorra keressük fel őket. Előfordul, hogy perceken belül bekövetkezik az első kapás. Egy-egy helyen ne időzzünk sokáig. A ponty óvatos hal. A horogra akadt csapattárs vergődése rendszerint elzavarja a többit.

A nyílt vízi úszós pontyozás mindenütt eredményes, ahol a pontycsapatok álcák után turkálnak a fenék iszapjában. A mederben többnyire pontyugrások hívják fel a figyelmünket, merre járnak a csapatok. De előzetes etetéssel is meghatározott helyhez köthetjük a pontyokat.A nyílt vízen kevésbé zavarják egymást a horgászok. Itt tág tere nyílik a kereső pontyozásnak. Csónakkal egymás után felkereshetjük az előzetesen megszórt helyeket. Nyílt vízen való pontyozáskor, akadály nélküli terepen való horgászáskor minél finomabb, érzékenyebb felszerelést használjunk. A bot legyen hajlékony, 2,70 - 3 méter hosszú, mélyebb vízen 3 méteren felüli. A botra erősítsünk fel peremfutó orsót 100-150 méter hosszú, 0,25 - 0,30-as zsinórral. A horog legyen 1- 5-ös számú. Osztott súlyú vagy feltolós szereléket használjunk, könnyű, karcsú testű úszóval. Ezzel a felszereléssel bátran horgászhatunk több kilogrammos pontyokra is a mederben. Ha kapitális pontyra is számítani lehet vagy kisebb akadályok vannak a fenéken, elmehetünk 0,35-ös zsinórig és 1/0-ás horogig. Ha viszont kicsinyek a pontyok és szép dévérek is vannak a mederben, bátran használhatunk vékonyabb (0,20-as) zsineget és jóval kisebb horgot.

Erősen hullámzó vízben vagy ha nem áll csónak rendelkezésünkre, kénytelenek vagyunk a partról
fenekezőmódszerrel horgászni. A horgászhelyeket sokszor csak 20-60 méteres dobással érjük el. Fenekezéshez megfelelnek a rövidebb, kissé merevebb 2,10 - 2,70 méteres botok. A peremfutó orsón legyen 100-200 méter hosszú, 0,25-0,35-ös zsinór. A fenekezőelőke lehet csúszóólmos, de választhatunk végólmosat is, egy vagy két horoggal.

Bármilyen módszerrel horgászunk is, előzetes etetéstől függetlenül gondoskodjunk arról, hogy a horog körül mindig legyen néhány szem abból, amivel horgászunk. Így a pontycsapat könnyebben akad a horogra tűzött csalira.

Csalétekül a ponty természetes táplálékát csak kivételesen használhatjuk, bár néha rákap a horogra tűzött gilisztára, vándorkagylóra is. A gyakorlatban növényi eredetű csalétkekkel eredményes a pontyhorgászat. Ilyenek a puhára főtt kukorica, a tejes kukorica, a főtt burgonya, valamint a legkülönbözőbb tésztaféleségek (pl.a kukoricamálé, a paprikás-tojásos kenyérgyurma, a galuska, stb.).

A horogra akadt ponty kitartóan védekezik. Mivel szája eléggé puha, ha erőszakosan kezeljük, a horog könnyen kiszakad belőle. Kiemelőhálóval merítsük ki.
Forrás: Antos Zoltán - dr. Holly Iván - Nagy Miklós - Páskándy János - Szász Imre:
Horgászati alapismeretek
Mezőgazdasági Kiadó - MOHOSZ
Budapest, 1977


Google










Harcolj a spam ellen! Katt ide!

A portál tartalma kizárólag tájékoztató jellegű, a portálon hozzáférhető tartalom pontosságáért, megbízhatóságáért, teljességéért és az ezekből eredő közvetlen vagy közvetett károkért – az üzemeltető által felhasznált nagyszámú forrás rendszeres és folyamatos ellenőrzésének lehetetlensége miatt – az üzemeltető nem felel.

Copyrightstory |