Skip to Content

Egy kis melengető történet, a hideg napokra!!

DT Bait és a Pancher-premier Bojlis barátaim gyakran hívnak Papának ötvenen túli korom miatt, ugyanakkor alig 3 éve kerültem először kapcsolatba a bojlizással. Őszülő halántékom és hiányos hajviseletem ellenére mégiscsak kezdő vagyok, mondhatnám pancser a nagyhalak szákba terelése területén. Mindezek ellenére ifjúi lelkesedéssel készültem Trabiracer nevű fiammal, az idei első - május 25-től 31-ig tartó - merenyei túránkra, a víztározó 4. számot viselő bojlis állásán. A készülődés első lépéseként elhatároztuk, hogy idei golyóinkat a DT Bait alapanyagaiból fogjuk elkészíteni. Az R1 mixéből és Pink Pubble Bumm aromájából gyúrtunk egy rendkívüli módon illatozó bojlit. Szintén R1 mixből és az Oily Chiken aromával egy másik, fűszeresebb jellegű golyót is készítettünk. A DT Család Pukka Fish nevű mixéhez használtuk fel a Pacific Anchovy nevű aromát, és elkísértük egy kis Green Beast (fekete ribizli) aromával. Trabiracer szintén ebből a mixből gyúrta a golyóit, de került bele GLM Extrack (zöldajkú kagyló) por és pár csepp Monster aroma. A bojlikat egy héttel az indulás előtt gyúrtuk, és másnap lefagyasztottuk. Minden etetésre szánt golyót 20-as méretűre rollereztünk, csaliként néhány 28-30-as labdát formáztunk. A főzött bojlik mellé készítettünk fajtánként pár darab, olvadó bojlit is. Vasárnap a déli órákban érkeztünk az általunk lekötött helyre. Gyors kipakolás után azonnal a vizet kezdtük vizslatni, hogy bójáinknak megfelelő helyet találjunk. Társam az állásunktól délre lévő öbölt és az ott található, egykori köves utat akarta vallatni. Két botjának horgait az öböl nádasához közel, a harmadik horgot délkeletre, dobótávolságra rakta le. Jómagam két bottal az egykori patak medrét céloztam meg kb. 220-250 méterre a parttól. Egy botom horgát dobó távolságra, 100 méterre a parttól, kissé északkeleti irányban. Bójái körül Trabiracer pellettel, az általa kreált DT Pukka Fish Kékszilva, valamint Zöldkagyló ízesítésű golyókkal próbált be. Én a távoli bójáimhoz főzött kendermagot, CSL pelletet, pár szem félbevágott Oily Chiken, és Anchovy golyót szórtam. A partközeli bójámhoz került a rózsaszín rágógumis. A partra érve sikeresen vízbe estem, hiszen a csapatnév mégiscsak kötelez. Jó kezdet, délután 16 óra volt... Pont fél öt, és egy váratlan telefonhívás miatt Trabiracernek haza kellett mennie, azzal a vigasszal, hogy hétfő esti etetésre visszaér. Alig, hogy árván maradtam, 17.10 órakor jelentkezett az első kapás. Egy 7,20 kg súlyú tükrös vette fel határozott kapással a rágógumis golyót. Sebkezelés, mérés, és vissza a vízbe. Mivel még korán volt, csónakba szálltam és a horgot újracsalizva ismét leraktam a partközeli bójához. Állványra került a bot, rágyújtottam egy pihentető cigire, amikor ismételten a balos botom, a rágógumis - nincs egy ciginyi ideje, hogy leraktam - szinte elfüstölt. Csak oda kellett emelnem, hogy üljön az akasztás. Egy 10,10-es nyurga volt a tettes. Újra csalizás, csónakkal be, 5 szem félbevágott rágógumis etetés, valamennyi bójánkra ráetetve. Új kapásokra készültem fel. Sötétedésig csend volt. Maradt idő, étkezésre, alvóhely kialakítására. Éppen kezdődött az éjszakás műszak, amikor egy rövid jelzés után leejtett a szwingerem a középső, patakmederbe rakott grillcsirkés csalimon. Fárasztás közben jöttek át hozzám a 11.-es helyről a szomszédok. Mór városából érkezett ifjú bojlisok; látván a kínlódásomat a partközelben keményen harcoló nagyobb hallal, merítőháló után néztek. Egy ínyenc amur küzdött a horgon, de keményen! Nagy-nagy nehezen sikerült egyszer kiemelni a fejét a vízből, 10 feletti torpedó volt. Nem adott második kiemelésre lehetőséget, mert egy váratlan forduló közben leakadt. Esélyt se adott arra, hogy a merítőt a vízbe tegyük. Gyors csalizás a grillcsirkésből, és móri sporttársaim közreműködésével újrahúztam a cájgot. Mivel kapás nélkül voltam, maradt idő beszélgetni, ismerkedni. Még nem volt éjfél, amikor az ágy magához vonzott. Csorgott a nyál a számból, tán még hangosan is fújtam a kását, amikor egy tudatalatti csippantás ugrasztott ki az ágyból. Kiléptem a sátorból, a középső bot jelzője tudatta, hogy kopogtattak nála, de abba maradt. Alig múlt két óra. Egy korty kihűlt tea után épp a sátor bejáratában matattam, amikor újabb hang riasztott a botok felé, és a baloldalin már pörög is a dob. Valaki rágógumisat nyelt! Nyeletőfék átváltva, bot hegye odaemelve. Akadt. Túl a 100 méteren zsinórt és valami kopoltyúsat pumpálgattam a part felé, csöppet se nehezen. Már láttam a fejlámpa fényénél ahol a zsinór a vízbe lépett, amikor beindult a legényke. Oldalazott ide-oda, még a zsinórból is lopott magának. Átment a jobbos botom zsinórja alatt, hát követnem kellett. Még szerencse, hogy Trabiracer botjai a sátra mellett pihentek, a part felé nézve. Megint volt helyem a horgon küzdő hal terelgetésére. Csak az öböl felé ne húzza! Ujjal támogattam a fék hatékonyságát, hogy visszanyerjem az elcsent métereket. Nagy nehezen bemutatkozott az ellenfél egy szép pikkelyes személyében. Jaj a merítő, a lehető legmesszebb! Inkább még egy levegőztetés, mielőtt elmennék érte. Kellő bátorságot gyűjtve, eloldalaztam a merítőért és a hónaljam alatt szorítva, visszacsévéltem az újból lehúzott métereket. Most már ott kínlódik szegény a part mellett. Újból kiemelve a fejét, lassan a merítőbe húztam. Matracra került az ellenfél, amely azért rendesen megdolgoztatott. 12, 80 kg-osként mutatkozott be. Mivel árván voltam, és nagyhal-tartó még csak a közelemben se volt, megköszöntem a küzdelmet és visszaengedtem otthonába. Újra csaliztam a csirkésből és a közeli bója mellé dobtam. Nem volt kedvem csónakázni. A jelzőt beélesítettem és kényelmesen rágyújtottam. Elaludtam a fotelben. Arra ébredtem, hogy a mellettem lévő 5-ös állásra megérkeztek a szlovén horgászok. Már világos volt és fél nyolc. Vizet tettem fel egy kávénak, amikor a balos botom ordítani kezdett. Pink Bubble Bumm olvadója. Jó az akasztás, kezdődhet a munka. Az alig 100 méterre lerakott horog hazapumpálása elég gyorsan ment. A cirkusz megint a partközelben kezdődött. Jellemző módon oldalazott, potyesz volt. Aránylag könnyen átvezettem a két bent lévő botom zsinórja felett, és volt helyem a merítéshez is. Tanultam az előző esetből, mert a szák kézközelben volt, amíg a 13,40 kg-os töves felfeküdt a vízre.. Hú, ezt már muszáj lefotózni. Egyedül, önkioldóval úgy, hogy fél kezedben a pontymatrac és benne a hal? Hát ilyenre sikeredett! Gyors csalizás, visszadobtam a horgot a közeli bója mellé. Na, ez kellemes napnak indul... Hát újra melegítettem a kávéhoz a vizet. Leküldtem vagy 3 dl narancslevet a torkomon, és kényelmesen kávézgattam. Friss csalikat feltűzni ráérek, hisz a bójákhoz is be kell etetni. Átjöttek a szomszédok. Közös nyelvünk a német lett. Mariborból jöttek, már tavaly is voltak Merenyén. Eldicsekedtem a reggeli fotóval és bemutattam a DT golyóimat. Ők elmentek a tó medrét megvizslatni, én meg nekiálltam az etetésre előkészülni. Éppen az állványhoz raktam le a vödröket, amikor az Oily Chiken csalimra éhezett meg valaki. Ott voltam, nem sok időt adtam a vendégnek. Valami rettenetes terhelte meg a Chub-botot. Hiába pumpáltam, hiába tekertem egy-két fordulatot, már ment is oldalra. Kínkeservesen nyertem vagy 30-40 métert, amikor a jobbos botom is bejelzett. Felszedte a zsinórját. Na kellett ez nekem! Mi a csuda ez? Megy össze-vissza, akaratos. Most már összeszedte a frissen bedobott rágógumisat is, és újra elindult az öböl felé. A merítőt a csónakba dobtam, nagy nehezen egyensúlyozva eloldottam, és elindultam a hal felé. Egy-egy fordulattal szereztem vissza a zsinórt, de már látszott az összeszedett másik kettő is. A bot vége egyre nehezebb lett, hiszen a halon kívül még további két felszerelés ólmai is nehezítették. A hal bement az öböl közepébe és nem hagyta magát. Inkább a csónakot húztam a hal irányába, mint Őkelmét a botom felé. Aztán annyi……. Elszakadt a főzsinór, a bot megkönnyebbült. Dőlt a homlokomról a veríték és átitatott az elkeseredés. Zsinórjaim csomóban, és ráadásul az orsóm csak egy pontra tekeri a damilt. Kievickéltem a partra, s ha valaki akkor hozzám szólt volna, még talán be is pancsoltam volna a képébe. Közel 300 méter zsinór egy merő gordiuszi csomó, az orsóm zsinórcsévélést és emelést segítő kúpfogaskereke ripityára törve. Ráadásul megbotlottam a sátorfeszítő zsinórban és akkorát estem, hogy aki látta...... Na ez a horgászat, de pancsermódra ám! Már majdnem dél volt, mire nagy keservesen minden orsót felzsinóroztam, felraktam a csalikat és nemcsak az én bójáimat, hanem fiam bójáit is megszórtam etetőanyaggal. Hát reggelizni, de még ebédelni se volt kedvem. Szlovén szomszédaim látták a csónakbéli mutatványomat, vigasztaltak nagy szerencsétlenségemben. Kora délután két tescos legényt, és egy erős hármas amurt tereltem szákba, hogy vigasztalódjak. Érdekes. Az amur ínyenc, mert a grillcsirkést vette fel. Hm, már ezek a halak se megbízhatóak. Trabiracer valamivel öt után jött meg, nagy örömömre. Soha! Soha többet nem bojlizok egyedül. Ettől kezdve minden ment, mintha sínen húznák. Behúzások, akasztások, merítések és fotózás, mind-mind ment a maga módján rendben. Általában éjszaka, és a reggeli órákban akasztottuk a halakat. Éjfélig ápoltuk a szlovén-magyar barátságot. A rágógumis hozta a halakat nekem, Trabiracernek a Pukka Fish mixhez adott kékszilva és a zöldajkú kagylós-Monster hozott eredményt. Fiam megfogta eddigi legnagyobb pontyát egy 13,7 kilós személyében. Nekem egy kerek 16 kg-os tükrös volt a túra legnagyobb hala. Sok kedves Barát és Sporttárs látogatott el hozzánk, akiknek külön köszönjük a biztató szavakat, valamint az éltető frissítőket. Ez a túra arról is szólt, hogy szlovén szomszédainkkal közösen virrasztottuk át az éjszakákat, és örültünk egymás sikereinek. Hét napot töltöttünk el a merenyei tározó 4. bojlis állásán. Még mindig kezdők vagyunk a bojlizás tudományának elsajátításában. Kikapcsolódni mentünk erre a csodálatos vízpartra. A DT Bait kiváló mixeiből gyúrtunk golyókat, és ezekkel próbálkoztunk. Mind az R1, mind a Pukka Fish mixéből gyúrt bojlik igazolták előzetes jó hírüket. A száraz statisztika szerint 260, 6 kg-ot tudtunk szákba terelni, mely 30 nagytestű halat jelent, ez 8,6 kg-os átlagot mutat. Kilenc darab 10 pluszos halat zsákmányoltunk. Leakadt halunk kevés volt. Pancserek vagyunk még, de büszkén viseljük nevünket. Nekünk ez a túra volt eddigi bojlispályafutásunk legnagyobb sikere. Köszönjük Merenye, köszönjük DT Bait! Pancher C&R Fishing Team nevében: Kende István A DT Bait termékek kaphatóak a Horizont Horgászboltban.

Harcolj a spam ellen! Katt ide!

A portál tartalma kizárólag tájékoztató jellegű, a portálon hozzáférhető tartalom pontosságáért, megbízhatóságáért, teljességéért és az ezekből eredő közvetlen vagy közvetett károkért – az üzemeltető által felhasznált nagyszámú forrás rendszeres és folyamatos ellenőrzésének lehetetlensége miatt – az üzemeltető nem felel.

Copyrightblog |