Skip to Content

A márna és horgászata

A márna kizárólag folyóvizekben él. A legutóbbi időkig rendkívül keveset tudtunk életéről, de mint kiderült: eléggé jámbor fajta, nem vándorol úgy, mint azt korábban feltételezték. Ahol életfenntartásához a megfelelő körülményeket megtalálja, sokáig megmarad. Csapatai ott vonulnak, ahol a medret kemény agyag vagy kavicshordalék borítja. Mindenevő hal; legyen élő vagy elhullt állati maradvány vagy éppen növényi eredetű táplálék - a márna megeszi. Akárcsak a ponty, turkálva keresi táplálékát. A Dunában fogtam olyan márnát, amely derekán gumigyűrűt "viselt". Valószínűleg turkálás közben bújt bele még "gyermek" éveiben, én már felnőtt korában fogtam, amikor a gyűrű mélyen bevágódott a húsába. Két évig viselhette a konzerves üveg gumigyűrűjét. Ez is turkáló életmódjára vall.

márna márna
Barbus barbus
Common Barbel

A medernek mindig a legmélyebb részén tartózkodik, ahol viszont a horgász nehezen tudja horogra keríteni. A nagy víztömeg nekifeszül a zsinórnak, görgeti, s mire a kapásra sor kerül, a zsinór vagy megtelik uszadékszeméttel, vagy az ólom és a horog besodródott valamilyen kő alá és hiába várjuk a kapást.
Ennek ellenére ne riadjunk vissza a horgászatától, mert egy 2 kilós márna zsákmányolása nagyobb dicsőséget jelent, mint egy ugyanekkora ponty kifogása. Azok a horgászok tudják ezt a legjobban, akik szabadidejük nagy részét a Duna partján töltik. A márna sporthal. Fogásához kitűnő reflex és kitartás kell. A márna kitartóan védekezik. Még a másfél-két kilogrammos példányok is próbára teszik a horgász ügyességét. Rendkívül jó úszó. Képes métereket is ugrani, hogy a horogtól megszabaduljon.
Mielőtt a márna horgászatának a módszereivel foglalkoznánk, jegyezzük meg, hogy kitűnő az ízlelő képessége. Nemcsak négy bajuszán, hanem a test más részein is találunk ízlelő idegvégződéseket. Amikor márnára horgászunk, részesítsük előnyben a "szagos" csalikat.

A márnázást már tavasszal, április végén megkezdhetjük. A tavaszi időszak nem hosszú, mert rövidesen eljön az ívás ideje, amikor kevésbé kapnak. Augusztustól késő őszig ismét folytathatjuk a márna horgászatát. Egész nap táplálkozik, de a dunai horgászok állításai szerint éjszaka fogják a legnagyobbakat. Ennek a megfigyelésnek van alapja, mert a halászok is az éjszakai és a kora hajnali órákban fogják fenékzsinórral a legtöbb márnát.
A felszerelést a víz mélységéhez, sodrásának az erejéhez méretezzük. A dunai horgászok rendkívül nagy ólmokat és vastag zsinórokat használnak. Mégsem állíthatjuk, hogy kevés márnát fognak. De finomabb szereléssel sokkal több halat sikerül zsákmányolni. Az általuk fogott márna legtöbbször önmagát akasztja fel a horogra. Ritkán sikerült a bot rezdülésére bevágni, mert a márna gyors kapását a durva készség rosszul közvetíti. Kemény, porcos szájával pillanatok alatt lelopja a csalit. Elég egy fél ütemmel lekésni, és a márna már odébb állt.
Mogyorónagyságú ólom és 0,30-as zsinór a legvadabb vízben is megfelel. A tiszai horgászok mutatták be ezirányú tudományukat. Az említett felszerelést - nem akadós terepen - a folyásnak felfelé dobták. A botot kézben tartották és apró mozdításokkal az ólmot a folyással görgették. A rávágás legtöbbször akkor következett be, amikor a csali mozgásban volt. Ez a módszer nemcsak szórakoztatóbb, hanem célravezetőbb is.
Minthogy a márna mindenevő hal, tetszés szerint választhatjuk meg a csalinak szánt táplálékot. Csalizhatunk sajttal, máléval, kukoricával, gilisztával, lótetűvel, halszelettel, döglött egérrel, állati vérrel, különféle nyűvekkel, fekete tücsökkel, gyümölccsel, de még sorolni lehetne, hogy teljes legyen a márna étlapja.
Aki hajlandó az éjszakáját feláldozni, legeredményesebben lótetűvel vagy egérrel horgásszék. Legfeljebb az a kellemes meglepetés érheti, hogy márna helyett harcsa akad a horgára.
A márna a Duna teljes vízrendszerében megtalálható. Horgászatára a Duna, a Tisza, a Hernád, a Rába és a Szamos a legalkalmasabb. Ezen belül is vannak olyan vízszakaszok, ahol a márna előszeretettel tartózkodik. Ezek a kanálisbefolyók, patakbeömlések és akadók, keresztgátak utáni örvények.
Igaz, hogy a márna szálkás, de húsának az íze kitűnő. Ikráját ne fogyasszuk el! Erre hívjuk fel azoknak a figyelmét, akiknek halat ajándékozunk, mert egyetlen hazai halfajtánk, amelynek az ikrája mérgező.
Forrás:
Kácsor László: Horgászösvényeken
Gondolat Kiadó, Budapest 1966


Google










Harcolj a spam ellen! Katt ide!

Csak Rajtad múlik, hogy mennyit keresel és hogyan élsz!

A portál tartalma kizárólag tájékoztató jellegű, a portálon hozzáférhető tartalom pontosságáért, megbízhatóságáért, teljességéért és az ezekből eredő közvetlen vagy közvetett károkért – az üzemeltető által felhasznált nagyszámú forrás rendszeres és folyamatos ellenőrzésének lehetetlensége miatt – az üzemeltető nem felel.

Copyrightstory |