Skip to Content

Xiphias gladius/Kardhal

Xiphias gladius

Angol név: swordfish

Magyar név: kardhal

Horvát név: iglun

Leírása:
Hatalmas teste teljesen csupasz, de érdes bőrrel van borítva. Felső része barnásan, vagy vörösesen csillogó meleg indigókék színű, amely a hasa felé szürkés, gyakran tompán kékes-fehérbe megy át; maga a hasoldal pompás ezüstfényű. Úszói palakékek, ezüstösen csillognak, farka tompa feketéskék; a szeme sötétkék. Átlagos hossza 2.5–3 m, súlya pedig 150–200 kg, de előfordulnak 4 m-es példányok is, sőt igen ritka esetekben megközelíti az 5 m-t és a 350 kg-ot is.
Elterjedése:
A kardhal minden világtengerben otthonos, de mindenütt a melegebb tájakat kedveli. Valódi nyilttengeri állat. A Földközi-tengerben rendszeresen előfordul, nyaranta elkalandozik az Északi-tengerre is, sőt olykor a Balti-tengerben is megfordul.
Táplálkozása:
Ragadozó, leginkább halat fogyaszt.
Legnagyobb kifogott példány:
1443 kg, Chile, 1953

Elterjedése:

Egy érdekesség:
"A tudomány számára régóta ismert az a tény, hogy néhány halfaj, köztük a kardhal is, felmelegíti a szemeit. Ausztrál kutatók most megfejtették, miért. A több mint huszonötezer halfaj közül eddig huszonkettőről bizonyosodott be, hogy testüket vagy annak egy részét melegen tartják. A tonhal a teljes szervezetét felmelegíti, míg a kardhal (Xiphias gladius) csak a szemét és az agyát. Egyik szemmozgató izma csak a hőtermelést szolgálja. A jelenséget magát már évekkel ezelőtt felismerték, csak az okát nem lehetett tudni.
A brisbane-i Queensland Egyetem kutatói, Kerstin Fritsches vezetésével Hawaii közelében végeztek vizsgálatokat. Kardhalakat és tonhalakat fogtak ki, eltávolították retinájukat (a szem ideghártyája), és ezzel kísérleteket végeztek. 5 és 25 Celsius fok között melegítették a retinákat, és közben vizsgálták, hogy milyen sebességű villanó fényeket érzékel még különállónak. Azt tapasztalták, hogy minél melegebb a szem, annál jobban képes differenciálni az egyes fénypontokat – különösen a kardhal esetében. Míg a tonhal retinájának melegítésével az észlelőképesség kb. háromszorosára javult, addig a kardhalnál tízszeres fokozódás volt megfigyelhető. E jelenség hátterében valószínűleg az áll, hogy a hőmérséklet növekedésével fokozódik az idegek jeltovábbításának sebessége. Erre nagy szükség van, hiszen a kardhalak olyan környezetben élnek, ahol a zsákmány ritkán bukkan fel, és általában nagyon gyorsan mozog. Ha látási zavarok miatt gyakran sikertelenül vadászik, könnyen éhen pusztulhat. A kardhal tehát egyszerűen „nem engedheti meg magának”, hogy lassan érzékelje a fényjelenségeket."
Forrás:világszínvonal.hu

Néhány kép:

  

Vissza a horvátországi nyitóoldalra>>>


Google










-

Harcolj a spam ellen! Katt ide!

A portál tartalma kizárólag tájékoztató jellegű, a portálon hozzáférhető tartalom pontosságáért, megbízhatóságáért, teljességéért és az ezekből eredő közvetlen vagy közvetett károkért – az üzemeltető által felhasznált nagyszámú forrás rendszeres és folyamatos ellenőrzésének lehetetlensége miatt – az üzemeltető nem felel.

Copyrightstory |