Legismertebb ragadozó halunk. Teste hosszúkás, oldalt kissé lapított. Feje lapos, kacsacsőrre emlékeztető. Szája hatalmasra tátható és tele van tűéles fogakkal. Testét apró pikkelyek borítják. Színe igen változatos, háta szürkészöld, oldalai világosabbak és márványozottan tarkák. Hasa fehéres, úszói is tarkák.

Esox lucius Magyar név: csuka Német név: Hecht Angol név: pike

Igen korán, többnyire már február végén, márciusban ívik. Ikráit a sekély, part menti növényzetre, fűszálakra
rakja.
A csuka fogása korlátozás alá esik. Tilalmi ideje 2008-ban február 15-től március 31-ig tart. Kifogható
legkisebb mérete 40 cm, naponta maximum 3 db fogható.


A horogra rendszerint az 1-2 kg-os példányok akadnak, de megnő 10 kg-on felülire is.
A csuka valamennyi álló- és folyóvizünkben őshonos. Különösen kedveli a csendes, nem túl mély,
vízinövényzettel benőtt holtágakat, a hínáros, nádas tavakat, csatornákat. A nagyobb vizeken a parti sáv
közelében, a nádasok szélén tartózkodik.
Rendkívül falánk ragadozó. Mindenre rávág, ami a vízben él és mozog. Megeszi a békát, az apró víziszárnyast, a pockot. Fő tápláléka mégis az apróhal, amelyből töméntelen mennyiséget képes elfogyasztani. Saját faját sem kíméli. Gyomornedve olyan erős, hogy a lenyelt horgot is megemészti. A kishalakra a környezetbe beolvadva, takarásból les. A kiszemelt áldozatra villámgyors lendülettel csap rá, és nem hibázik. Kissé hátrahajló fogai közül nincs menekvés. A nagyobb halat derékon kapja el, majd megforgatja szájában, és fej felől nyeli el.
A csuka horgászata pergetve a legsportszerűbb, élő hallal, úszóval pedig igen szórakoztató.
Pergetve főképpen ősszel fogható, bár a nyári hónapokban legnagyobb az étvágya. Ilyenkor
korlátlanul jut kishalhoz a sűrű növényzet között, ahol a villantó minduntalanul elakadna. Ősszel azonban a
kishalak többnyire a mélyebb vizekre vonulnak, így a csukának is többet kell mozognia, hogy rájuk akadjon. A pergetéshez használjunk közepesen merev, 2,10-2,70-es botot, 0,25-0,35-ös zsinórral. A villantók közül az
önsúlyos, közepes és nagyméretű támolygók, valamint a körforgók a legjobbak. Ugyancsak eredményesek a
különböző wobblerek. Kissé opálos vízben a villantó lehet fényes is, de tiszta vízben óvakodjunk a túlságosan csillogóaktól. Tiszta vízben jobban beválnak az opálos, matt fényű sárgaréz vagy vörösréz színű, sőt egyik oldalon pirosra festett villantók.

Akár gyalogosan, akár csónakból pergetünk, a csukázás során nagyobb vízszakaszt horgásszunk le.
Dobásainkkal előbb a kövezés, vagy a nádfal közelében levő vizeken kísérletezzünk, s csak azután
tapogassuk le a távolabbi vízrészeket. A villantót nyáron középvízen vezessük, késő ősszel a víz mélyebb
rétegeiben is próbálkozhatunk.
Az élőhalas úszós csukázásnak a pergetéssel szemben az az előnye, hogy élő hallal néha még akkor is becsaphatjuk őket, amikor a villantó már csődöt mondott. A csuka ugyanis alig tud ellenállni a horgon
vergődő csalihal csábításának. Élő hallal rendszerint állóvízen, vízinövényzet között horgászunk. A horgon
mozgó csalihal könnyen elakadhat a vízinövényzetben. Ezért a felszerelés legyen erősebb. Vízinövények
között, nádszéleken 3 méter körüli, merevebb botot, 0,35-0,45-ös zsinórt, nagyobb úszót és ennek megfelelő ólmot, 3/0-1/0-ás egy vagy háromágú horgot használjunk. A horgot az éles fogak miatt célszerű drótelőkére kötni. Nagyobb úszóra azért van szükség, mert annak nem csupán az ólmot, hanem a kishal mozgását is el kell bírnia. Kapásnál az úszó hirtelen a víz alá merül, majd lassan elindul a víz alatt. Ezek igazán izgalmas pillanatok! Ne vágjunk be azonnal, várjunk néhány másodpercet, amíg a csuka a kishalat megfordítja a szájában. Így biztosabban akad a horog. Legyen velünk szájfeszítő és horogszabadító. Ezek nélkül bajosan ehet a horgot kiszedni a csuka szájából.

Ha mártogatva horgászunk, a kövezések mentén ugyanazt a felszerelést használhatjuk, mint az
élőhalas úszós csukázás során. Ha azonban bedőlt fák víz alatti ágai között próbálkozunk, még erősebb
szerszámhoz kell nyúlnunk.
A horogra akadt csuka rendkívül hevesen védekezik. Többször is megiramodik, kiugrik a vízből, a fejét rázza,
csakhogy megszabaduljon a horogtól. Ha ilyenkor meglazul a zsinór, könnyen leszekad a hal. Feltétlenül
szákkal merítsük ki.

Forrás: Horgászati alapismeretek
Mezőgazdasági Kiadó - MOHOSZ
Budapest, 1977

Írja be a keresett kifjezéseket Keresőűrlap elküldése